Amit az angol vérebről feltétlenül tundi érdemes...
Az Angol véreb avagy bloodhound egy erős, harmonikus testfelépítésű, szögletes alkatú, kifejezetten laza kötőszövetes, bőrős kutya fajta. Méltóságteljes arckifejezése, fején és nyakán bő redőkben lelogó puha és ruganyos bőre teszi jellegzetessé. Koponyája hosszú, meglehetősen keskeny, oldalról nézve lapított, stopja nem határozott, sötét, ovális szemei, alacsonyan tűzött, lógó fülei karakteresek.
Kiváló szaglásuk legendás, ezért évszázadokon át nagy becsben tartották, mint vadászkutya, főleg szarvas és nagyobb vadak esetében.
Manapság inkább eltűnt személyek kutatásában, nyomkövetésben jeleskednek.
Kifejezetten egy energikus, nagyon aktív kutya. Neve miatt agresszívnak gondolhatnánk, de ez inkább a funkciójára utal, nem pedig a “vérszomjára”. Kifejezetten egy nagyon barátságos, kedves, ragaszkodó kutya. Könnyen és gyorsan tanul, de jellemzően igen makacs tud lenni. Gyerekekkel végtelenül türelmes, már már túlságosan is, így célszerű a gyerekekre odafigyelni, hogy ne nyúzzák túlzottan a kutyát. Remekül kijön más fajtákkal, háziállatokkal, idegenekkel, így nem igazán egy házőrző típus. Gyakorlott gazdinak ajánlanánk, nem a kezdők fajtája. Következetes és határozott neveléssel és korai szocializációval szinte bármire rá lehet őket venni.
A fajta eredete
Az Angol véreb fajta, más néven St. Hubertus-kopó, az Egyesült Királyságból származik. A fajta kialakulása vitatott, de valószínűleg a 7. századra tehető.
Szent Hubert (isz 656-727)francia pap volt, aki egy vadászat során egy szarvas agancsai között egy feszületet pillantott meg. A pap halálát követően szentté avatták (ő lett a vadászok védőszentje), maradványait egy róla elnevezett apátságba szállították, ahol a papok fekete-cser vadászkutyákat tenyésztettek. A következő évszázadok során nem sokat tudunk a fajta történetéről, azon kívül, hogy az isz 1200-as évektől minden évben az apátság egy pár kutyát küldött a francia királynak, illetve a napóleoni háborúk és a forradalom során gyakorlatilag majdnem teljesen kihalt a fajta.
Az 1800-as évek közepén élt egy francia gróf (Le Couteulx de Canteleu), aki a fajta szerelmese volt és valószínűleg tőle is származik az elképzelés, miszerint az angol vérebek valójában a Szent Hunert kutyák leszármazottai, akik Hódító Vilmossal érkeztek Angliába. A gróf egy falkányi kutyát hozatott Angliából és több lelkes arisztokratával együtt elkezdte rekonstruálni a Szent Hubert fajtát.
Az ipari forradalom idejére tehető a fajták “hivatalos” kialakulása is. Henri de Bylandt kutyafajtákat leíró könyve 1890-ben jelent meg, amibenangol illusztrációk mellet Chien de St. Hubert néven jelenik meg a kutya.
A fajta később az Amerikai Egyesült Államokba is átkerült, ahol – különösen a déli államokban – a megszökött rabszolgák felkutatására használták.
A két világháború alatt szintén gyakorlatilag majdnem eltűntek a vérebek és angliából és amerikából behozott kutyákkal lehetett elkezdeni az európai állomány újjáélesztését. Az FCI Chien de Saint Hubert néven ismerte el a vérebet (belga eredettel), ugyanis Anglia nem volt tagja az FCI-nek, míg Belgium az alapítók között szerepelt. Az angolok szerint a Chien de St. Hubert és a Bloodhound egy és ugyan az a fajta.
Standard, avagy fajtaleírás
F.C.I. Fajta Standard No. 84
Származás: Belgium
FCI besorolása:
VI. fajtacsoport Kopók és rokon fajták.
1.szekció Kopók.
1.1 Nagy méretű kopók.
Munkavizsgára kötelezett.
Alkalmazás
Nyomkövető kopófajta nagyvad után keresésére, szolgálati-, nyomkövető- és családi kutya. Elsősorban pórázon vezetett kopó volt és az is kell maradnia. Figyelemre méltó szaglása miatt a sebzett vad vérnyomának követésére, valamint a rendőrség szolgálatában az elveszett emberek keresésére is használnak. Funkcionális testfelépítésének köszönhetően az angol véreb nagyszerű állóképességgel és kivételes szaglóképességgel rendelkezik, mely lehetővé teszi a nyom követését gond nélkül nagy távolságon át és kifejezetten nehéz terepen is.
Fontos méretarányok
Testhossz / marmagasság: 10/9
Mellkas mélység / marmagasság: 1/2
Fej hossza / testhossz: 3/7
Fang hossza / fej hossza: 1/2
Általános megjelenés
Nagyméretű és masszív – pórázon vezetett – vadászkutya, a legerősebb az összes nyomkövető kopófajta közül. Megjelenésében harmonikus, erős csontozattal rendelkezik, jól izmolt és erős testű anélkül, hogy nehézkesnek tűnne. Testfelépítésében inkább hosszú, struktúrája téglalapba illeszthető. Impozáns megjelenése nemességet, komolyságot tükröz. A fej és a nyak tekintetet vonzzó, nagyméretű, laza, vékony és mély ráncokat alkotó bőrredőivel. Mozgása lenyűgöző, inkább lassú, a fajtára jellemzően gördülő, könnyed, ruganyos és felszabadult járásmóddal. A fajtára jellemző tulajdonságainak egyike sem lehet túlzó, amely megtörné az egyed megjelenése harmóniájának egészét, vagy amely a kutya egészségét, illetőleg jólétét veszélyeztetné.
Az esetlegesen megjelenő túlzó fajtajegyek közül meg kell említeni a mélyen ülő, vagy túl kicsi szemeket; duzzadt szemhéjak; túl nagy és túl laza bőr túl sok és mély ráncokkal; túl nagy nyaki lebernyeg; túl keskeny fej. Egyaránt nem kívánatosak azok a kutyák, melyek túl méretesek, nehéz, masszív testűek, mert gátolják az eb eredeti funcióinak kiteljesedését
VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM
Gyengéd, szelíd, kedves és barátságos az emberekkel. Különösen ragaszkodó a gazdájához. Toleráns a kenneltársaival és más háziállatokkal. Kissé tartózkodó és makacs. Csaknem annyira érzékeny a dícséretre, mint amennyire a fegyelmezésre. Sosem agresszív. A hangja mély, azonban ritkán ugat.
Kívánatos megjelenés
A fajta legkiemelkedőbb fajtajellege az impozáns, fenséges nemességet sugárzó fej. A fej mély, azonban a hosszához viszonyítva inkább keskenynek, míg hosszúnak tűnik a test hosszához viszonyítva. A fej csontszerkezete tisztán látható. A fej oldalsó része lapítottnak tűnik, profilja négyzetes. A fang felső vonalsíkja csaknem megegyezik a koponya felső vonalának síkjával. A homlokon és az arci részen a nagyméretű vékony bőr ráncokat és mély redőket formál, előreesik amikor az eb a fejét alacsonyan tartja, és ekkor a jól fejlett nyaki redőkkel egységet alkot. A bőr tömege kevéssé markáns a szukáknál.
KOPONYA: A koponya mély, hosszú, inkább keskeny lapos oldalakkal. A szembolt nem kiemelkedő, bár optikailag úgy látszik. A nyakszirti csúcs nagyon fejlett és határozottan kifejezett.
Stop: Enyhén kifejezett.
ARCKOPONYA
Orr: Fekete vagy barna, a fekete-cser színű kutyáknál mindig fekete. Az orr széles, jól fejlett, tágas orrnyílásokkal.
Fang: Hossza megegyezik a koponya hosszával, mély, az orrlyukakhoz közel széles és azonos szélességű teljes hosszában. A fang felső vonala egyenes vagy enyhén domború (enyhe kosorr).
Ajkak: Nagyon hosszú és laza; a felső ajkak az alsó ajkak alá esnek és a front résznél derékszöget zár be a fang felső vonalával, ami négyszöges alakot kölcsönöz a fangnak. A szájszeglet felé az ajkak húsossá válnak (nőstények esetében kevésbé hangsúlyosan), amelyek észrevétlenül olvad bele a nyaki lebernyegbe. A felső ajkak körülbelül 5 cm-el lógnak túl az alsó állkapocs vonalán. Az ajkak széle jól pigmentált, fekete vagy barna, az orr színétől függően.
Állkapocs/Fogak: Komplett fogazat, korrekt ollós harapás; erős fehér fogak, szabályosan elhelyezkedve a jól fejlett állkapcsokban. A tétre harapás megengedett.
Pofa: Beesett és sovány, különösen a szemek alatt.
Szemek: Sötétbarna vagy mogyoróbarna, világosabb árnyalattal (borostyán) a fekete nyereggel vagy palásttal nem rendelkező kutyáknál. A szemek közepes méretűek, oválisak, nem könnyeznek, nem előreülők, de nem is bennülők, az íriszt teljesen látható. A szemhéjak kontúrja szabályos, normálisan körülöleli a szemgolyót; az alsó szemhéjak kissé lazák, a pislogóhártya kissé láthatóvá válik, ami tolerálható. A szempillák nem érhetnek a szembe vagy zavarhatják azt. Tekintete gyengéd, kedves és méltóságteljes, meglehetősen melankólikus.
Fülek: Vékony és hajlékony, rövid szőrzettel borított, finom és bársonyos tapintású; nagyon hosszú fülcimpák, előre húzva az arcorri rész felső vonala mentén fektetve túl ér az orr végén; a fülek nagyon alacsonyan tűzöttek, a szem magasságában vagy még alacsonyabban, a fej oldalán, bájos redőkbe ereszkedő, befelé és hátrafelé csavarodó (csavarodó fülek).
NYAK: Hosszú, így a kutya a földön tartott orral követheti a nyomot; erősen izmolt; toroktájékon a bőr laza és rendkívül fejlett , mely dupla lebernyeget képez, de ez kevésbé hangsúlyos a szukák esetében.
TEST: A felsővonal és az alsóvonal majdnem párhuzamos.
Mar: Enyhén hangsúlyos
Hát: Egyenes, széles, hosszú és szilárd.
Ágyék: Széles, erős, rövid, nagyon enyhén ívelt.
Far: Jól izmolt, majdnem vízszintes, soha nem csapott, nagyon széles és elég hosszú.
Mellkas: Ovális alakú, széles, mély, hajógerinc alakot formálva a mellső lábak között; a bordaketrec eléggé hosszú; a szügy és a lapocka csúcsa kifejezett, a bordák jól íveltek, nem laposak, de nem is hordó alakúak
Alsóvonal és has: Az alsóvonal majdnem vízszintes; a mellkas alsó része mély; a lágyék telt, széles és mély; a has csak enyhén felhúzott.
FAROK: Hosszú, erős, vastag, magasan tűzött, a hát vonalát folytatja, a hegye felé fokozatosan elvékonyodó; szablya alakban hordott; mozgás közben kecsesen visszagörbített a hátvonal felett, sose felkunkorodó vagy oldalt tartott. A farok alsó részén körülbelül 5 cm hosszú durvább szőrzet található, mely a farok vége felé fokozatosan rövidül.
MÉRET ÉS SÚLY
Marmagasság: Az ideális magasság 68 cm a kanok esetében,
62 cm a szukák esetében.± 4 cm megengedett.
Súly : Kanok 46 – 54 kg.
Szukák 40 – 48 kg.
A magasságnak és a súlynak egyensúlyban kell lenni.
ELÜLSŐ RÉSZ
Jól izmolt, erős elülső rész, egyenes és tökéletesen párhuzamos.
Váll: Hosszú, jól ereszkedő, izmos, de nem túl hangsúlyos.
Felkar: Hosszú, megfelelően ereszkedőek és jó szöget zár be a vállal.
Könyök: Jól tűzött, sem kifelé, sem pedig befelé nem fordulhat.
Alkar: Egyenes, erős kerek alakú csontozat.
Elülső lábtő, csukló: Erőteljes
Mellső lábközép: Erős, elölről nézve egyenes, enyhén előre lejtő oldalról nézve.
Mellső mancsok: Kompakt, nagyon stabil, sem kifelé, se befelé nem fordul; a lábujjak jól íveltek, boltozatosak és feszesek (macska mancs); vastag tömör talppárnák; rövid erős karmok.
HÁTULSÓ RÉSZ
Szilárd, erősen izmolt, kiegyensúlyozott az elülső résszel; hátulról nézve tökéletesen párhuzamos, sem szűk, sem tág állású.
Comb: Megfelelő hosszúságú és erősen izmolt.
Térd: Jól szögelt, nem fordul sem kifelé, sem befelé.
Lábszár: Elég hosszú és erősen izmolt.
Csánk: Szilárd, közel a talajhoz és jól szögelt.
Hátulsó lábközép: Erős és rövid.
Hátulsó mancsok: Mint a mellső mancsok.
Az angol véreb igen jellemző mozgásának értékelése rendkívül fontos. Lépésben, ügetésben a mozgás egyenletes, kimért lépésekkel. Mozgása rugalmas és felszabadult, gördülékeny de nem kígyózó, amely sokkal térölelőbb, mint bármely más nyomkövető kopó fajta esetében és ami nagyon jellemző a fajtára. A hátulsó lábak jól hátra nyúlnak, jó tolóérőt biztosítanak, az elülső és hátulsó részek egyenlően mozognak ezáltal a felsővonal vízszintes marad. A végtagok párhuzamosan mozognak, de nagyobb sebességnél a lábak egy nyomvonalba lépnek. A farkát szablya alakban magasan hordja, de nem kunkorodik túlságosan fel. Az angol vérebnek alkalmasnak kell lennie a hosszabb ideig való ügetésre a fáradtság jele nélkül.
BŐR: Rugalmas az egész testen, laza és elasztikus. A vékony bőr nagyon laza és bőséges az egész fejen, ami nagyon jellemző a fajtára. A homlokon és az arctájékon a lelógó bőr redőket, lebernyegeket alkot, amelyek még kifejezettebbek, ha a kutya a fejét alacsonyan tartja. Azonban a túlzott ráncok és redők a homlokon és a szemöldökön nem irritálhatják a szemeket. A testen lévő túlzottan sok bőr, mely redőket képez, nem kívánatos.
SZŐRZET
SZŐR: A testen a testhez simuló szőrzet rövid, sűrű, egészen durva és időjárásálló. A fejen és a füleken nagyon rövid a szőrzet és puha tapintású. A farok alsó vonalán a szőr kissé hosszabb és durvább.
SZÍN: Három színváltozat ismert: a kétszínű fekete-cser és máj színű-cser, valamint az egyszínű vörös.
A fekete-cser színű kutyák esetében a fekete szín mennyisége attól függ, hogy köpeny vagy nyereg formájú a fekete. A köpenyes kutyán a fekete szín dominál: a cser szín (esetleg őzbarna szín) a fangon, a pofán, a szemek fölött, a mellkason, a végtagokon és a végbélnyílás tájékán jelenik meg. A nyerges kutyánál a cser szín kiterjedtebb, mert a fekete szín többé-kevésbé a háti tájékon jelenik meg.
A májszínű-cser változatban a színek kiterjedése azonos a fekete-cser típusnál leírtakkal. A színek nem minden esetben egyértelműen és világosan határozhatók meg. A sötétebb területeken előfordulhat világosabb vagy többszínű szőrrel való keveredés megjelenése. A különböző színű szőrszálak ilyen szintű keveredése megengedett.
Az egyszínű vörös színváltozatban a világos vöröstől a sötét vörösig terjednek az árnyalatok.
A fakó cser szín a kétszínű változatnál, valamint a fakó vörös az egyszínűnél nem elfogadott.
Egy kis fehér szín a mellkason, a lábujjakon és a farok hegyén megengedett, anélkül, hogy kívánatos lenne.
Bármilyen eltérés a fentiekben meghatározottaktól hibának kell tekinteni, melynek súlyozását annak funkcióbeli súlyosságával, a kutya egészségére és jólétére való hatásaival kell arányba állítani.
Általános megjelenés: Könnyed felépítés; könnyű csontozat; túl hosszú vagy túl rövid végtagok, inkább négyzetes, mint téglalapszerű felépítés; előkelőség, nemesség hiánya.
Fej: A koponya széles és terjedelmes vagy túlságosan keskeny; csapott homlok; a homlokon a bőr túlságosan előreeső; nyakszirti csúcs nem eléggé hangsúlyos; túl kifejezett stop; homorú orrnyereg; a fang rövid vagy nem elég mély; a felső ajkak nem eléggé lelógóak.
Orr és ajkak: kevéssé pigmentált.
Fogazat: Hiányzó fogak.
Szemek: Túl kicsi, túl beeső; az alsó szemhéj túlságosan leereszkedik, a pislogóhártya túlzottan látható.
Fülek: Túl rövid, túl vastag, a szem vonala fölött tűzött, túlzottan fejhez simuló, túl lapos.
Nyak: Rövid, karcsú, kevés lebernyeggel.
Test: Rövid vagy túl hosszú; nem elég mély mellkas, oldalról a mellkas nem nyúlik előre eléggé; lapos- vagy hordó-mellkas; gyenge vagy ívelt hát; a far túl erős vagy csapott; a has túlzottan felhúzott.
Farok: Mélyen tűzött; mókus farok, gyűrűs farok, felkunkorodó farok; csomós vagy megtört farok; horog vagy elhajló farok.
Végtagok: Alul vagy túlszögelt; rövid felkar; oldalnézetből nem függőleges (elülső lábközép túl ferde vagy a csukló gyenge), nem függőleges elölről (a láb kifelé vagy befelé fordult, az alkar hajlott, a könyök kifelé áll, stb.), nem függőleges hátulról (szűk állás, hordóállás, zárt vagy nyitott csánk, stb.);szétterülő, nyúl vagy lapos lábfej.
Járásmód / Mozgás: Zárt vagy nyitott mozgás; hullámzó, kígyózó, korlátozott vagy merev járásmód; túl finom járásmód, gyenge hát okozta mozgáselégtelenség.
Szőrzet színe: Világos vagy fakó színek.
Temperamentum: Bizalmatlan vagy félénk.
KIZÁRÓ HIBÁK:
Temperamentum: Agresszív vagy túlzottan félénk. Bármely kutya, mely fizikai rendellenességet mutat, ki kell zárni.
Általános megjelenés: A fajtajellegek hiánya.
Fogazat: Előre vagy hátraharapás; ferde állkapocs, görbe száj.
Orr és ajkak: Túlzottan hiányos pigmentáció vagy rózsaszín; feketén kívül bármilyen szín fekete-cser szőrzet esetén; barnán vagy feketén kívül bármilyen szín fekete köpennyel vagy nyereggel nem rendelkező szőrzet esetén.
Szemek: Világos sárga (sólyom szemek).
Szőrzet színe: Bármilyen szín, mely nem felel meg a leírtaknak; túl kiterjedt fehér jegyek, melyek a csukló vagy a csánk vonalán túlhaladnak vagy túl kiterjedt fehér folt a mellkason; fehér foltok a mellkas, a lábujjak vagy a farok kivételével bárhol a testen, mint például fehér fang vagy fehér folt a homlokon, stb.
Méret: A megengedett határértékeken kívül.
Azokat a kutyákat, melyek bármilyen fizikai vagy viselkedésbeli rendellenességet mutatnak, ki kell zárni.
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.
